TÚL MINDENEN, 2017. ÁPRILIS 4.

mit kívánhatnék tőled
amit magamtól is várok
ha idefenn a szél csönget
rám égkék harangvirágok
hajladoznak és semmi árnyék
egy talpalatnyi csöndet
egy szusszanásnyi álmot
hogy rád úgy vigyáznék
mint a keresztre amely nem csúcsot jelöl
még nem is a helyem
hogy ott várlak én torkig lázban
talpig elevenen

s ha már eljutottam eddig
nézd! innen beszállok
a beülő másra vár a biztonság illúzió
egy percre megállok
azért és lenyelem
hogy az életben nincs fair küzdelem
hogy ezt magamtól kell hallanom
hiába nincs menekvés
ez nem mindennek a teteje
csak a plafon
és nincs benne semmi ráció
hogy jó lenne egy zseb vagy te
tiszta tündöklő alliteráció

mert előbb vagy utóbb de mindenen
és mindenkin túljutunk egyszer
túl verejtéken
fohászokon
a falakra húzott vörös vonásokon
a biztos sejtésen
túl Istenen
hogy bármi jön már elmúlt rég
csak a hit maradt itt
velem