OTT TALÁLKOZUNK, 2013. JÚLIUS 31.

Ha szeretnek eretnek,
kinek magva benne él a szóban,
de hol van,
ki értelmet fűzött a betűk közzé,
és azt mondja, valóban
más a mersz,
ha igazán ismersz,
és megint más a bálna,
mikor lelkem megzabálna,
s úgy süllyed a gondola,
miként gondolat ereszkedik a hátadon...
Te szent vagy és én álmodom,
hogy áligék állítólag állítanak Ábeleket,
eltűnnek a Káinok,
bár látok még rengeteget
reng a fény a falon pislákol a lámpa,
csupán az elem gyengül,
és szerelem folyik az ereimből
csorog a lélek lángja:
még érzek... el... vérzek,
de kit zavar, ha az avar
között fonnyad el a gyümölcs,
mikor belőle ezernyi apró élet lábra kap,
és drágakővé rothad a döglött test a föld alatt,
ha máshol nem is,
ha más, hol nem is,
de ott biztosan találkozunk.