APOKRIF

apokrif gondolatok bökdösnek
széllel szemben hajlik a tér
és rőt luftballonok szállnak
torkomban szinte még
felfelé folynak a savak
magukat kövekre köpve
valami vadul pólust vált bennem
és megtagad immár mindörökre
könyökre rogyva szabadon
szívemben lombok suttogása ringat
mégis minden mozdulatlan
hasadó anyagban haldoklón izzik
a csönd egy mozdulatban
aláhull és megrendül
dagadó agyamban
sűrűsödik össze

valahol lennem kellene
de nem zendül
és nem kérdezi
jössz-e

vadon is
vakon is
nagyon is
apokrif fondorlatok lökdösnek
és vértanúkat vizionálok köntösnek
racionálisan irracionálok
feltett kérdéseimre válaszolok magamnak

te sem vagy már
s én sem vagyok
ellene a parancsnak

szeress
hogy szeressenek