ÁLMODTAM, 2014. SZEPTEMBER 1.

levendula- és búzaföldek
ringatják tiltott terméseink
makkocskák és kalászok kelnek
a lelkemben gubbasztó rögeszme megint
mélyet merít a tudatomba
sejtjeim kínjukban énekelnek
és tűnt kezed kapaszkodik a karomba

csészédben kedvesen gőzölög a szív
kérek egy bögre teát
ropogós kifli puha vaj és édes lekvár hív
a reggelig tartó szerenád
elvett tőlem minden erőt
amíg álmodtam

üres konyhában mosatlan tányérok
és karcos serpenyők között rejtőző átkokban
semmi sincs és az már nekem sem elég
egy hang sem rezdül
ajkam szorosabbra zár
nem moccan a lég