Bontsd ki szirmaid, virágozz!
Engem már hamvaszt a kikelet,
Csupán néhány szó jut ott,
Ahol fantázia és emlékezet
Csap össze fejem felett
Hűs hullámokkal húsos hajnalon;
Mezsgyéjükön immár megöntözlek,
Nem akartam, ám vállalom,
Hogy szeretlek,
De elmarad a csók...
És nincsenek újabb stációk.
