ZÁLOG, 2017. ÁPRILIS 6.

nem kerestél csak megtaláltalak
hogy volt hol nem volt
szerettél máshogyan másokat
volt olyan akinek bejött a flash
hogy a magam útját jártam
kínos-keserves
mégis eljutottam hozzád
és nem számít ha erőmből visszanyes
majd Isten és az sem ha megátkoznád
a pillanatot amikor megláttalak
a húsomon meglehet
ám a lelkemen nem látszanak
a nyomok
hogy akkor érzem újra súlyod
amikor belegondolok
hogy veled minden út jó volt
hogy úgy soha senki nem csókolt

nem vártál csak látogatóba mentem
hogy a lélek bennem folyton
föl-alá járkált ölelésemben
fogásomban lett tökéletes a tested
és azon a napon gyorsan elengedted
boldog-boldogtalan
ismét feljutok majd hozzád
hogy a férfi otthonos és otthontalan
és van Istene ha elátkoznád
felesleges pattog mint a kő puha mint a forrás
hogy az érzés szembeszökő
a többi csak tömegvonzás
és álmok keveréke
hogy a lét így szép míg morajlik
hogy a feladás az elme gyengesége
amelytől oly távol állok
de amit adtam mind csupán zálog