V.V.V., 2016. DECEMBER 29.

csupán addig vannak
határaim
míg élek
korlátaim már lebontottam
kerestem valami
szépet
benned magamban
szirmok vagyunk a lótusz virágain
szobában szabadban
öntözgetnek idegenek művelnek mások
szigorúan ellenőrzött falakon furcsa identitások
hirdetik az igéket
vedd vidd és védd
pedig
az egész világ az otthonom
az univerzumban semmiképp
sem voltam és leszek tulajdon tárgy
a nevem a legnagyobb érték
és lelkem az a tulajdonság
mi egyenes miként a cövek
csak még masszívabb leszek
ha beljebb vernek a földbe a kövek
kimondom bárhol
szeretni csoda
a megbocsájtás a hatalom
a jövő esszenciája e budai anzix
míg némaságom
lesz az igazi
forradalom