Vonulok, 2006.
Vad nyomait járom még a múltnak,
S már nagy lépteit lesem a jövőnek.
Talán tinóként jó leszek ökörnek?!
Hisz a többiek mind-mind elhulltak:
Egyeseket elnyelt a barna ár,
Másokat kétéltűek ragadtak el,
Néhányan az iszapban akadtak el...
De reám a szavannák szava vár!
Engem a friss füvek illata szólít!
Nékem a fák árnyéka suttog csendet!
Bennem a szabadság szája ordít!...
Örökkön-örökké vonulok s tovább!
Újra meghódítani ezt a rendet.
Tőlem, talán csak te vagy ostobább...