Ülök, 2005.

Ülök.
Görnyedve sóhajod fölött
Repülök,
Szállok
Széles mosollyal az ágyon
Vásott
Arcomat markolom két
Kézzel
Ölel magához most is,
Még mindig:
Az éjjel...

Ülök.
Görnyedve édes lelked fölött
Csókod
Íze oly örök láncra ver,
Mint létet
A fáradt testbe ragadt
Hős: az Ember,
S mint időt
A bennünk búvó lények,
Mint reményt az emlékek,
Mint percet a puha gondolat,
S mint vért a fények...

Ülök.
Görnyedve Édes a te lelked
Fölött
Repülök,
Szállok
Széles karjaimmal az ágyon
Áldott
Lényedet ölelem két
Kézzel
Ölel magához most is,
Még mindig:
Az éjjel...