TÚLKÉSŐN, 2017. ÁPRILIS 19.

ha négykézláb is de halad az idő
nincs mit tenni nézd!
lehajtom a fejem
hogy guggolok és nem kap föl
a szél szorítja szádhoz titkos természetem
és éget a csók
bár borzasztó rideg e páncél
hogy nem oldnak a csomók
a gyermek izmaiban ez semmi csupán játék
félelem nélküli fogócska az éggel
szenvtelen szándék szűzi szánkópálya
két kopott vas klasszikus kötéssel
tündöklés metszet mámormáglya
nagy ugrás egy aprócska kötéllel
lusta csákány végén áldott fáklya

csak a lélek ásít
a test régen rólad álmodik
hogy valahol távol veled
találkozik és megköszöni
hogy eddig őrködtél
felette feszes indulattalb
majd némán közli túlkésőn jöttél!
józan ésszel tiszta tudattal
hogy nem kell már mi nem jött
erre madár se jár
ide nem vezetnek utak
halott minden szikla és sár
kemény képzelet