TÚL A LOGIKÁN, 2017. MÁRCIUS 27.

a hétköznapok csak helykitöltés
két csúcs között
hogy bár bokától nyakig öltés
keretez de a hegyekhez kötözött
ezernyi gyermekkori szám
háború ez igen!
pirkadattól alkonyatig túl a logikán
és hűvös érvelésen
csalfa oxigénhiány csitítja érverésem
szorgos kis szerető
itt minden odaadható
itt minden elvehető
tőlem tőled tőlünk
hogy ezen a nyomáson össze csak
lassan érlelődünk
hisz ez a játék önző
ám fél szemem rajtad de igazán
csak a mélység szépsége ösztönző

hogy minél magasabbra jutok
annál több kell
belőled belőlem máshogy szökell
a nyers erő és jönnek súlyos kompromisszumok
hogy a csúcson egyikőnk sem ünnepel
lenn várnak azok az aktusok
amit testünk-lelkünk élvez
hagyd a szemérmet hitvány dolog
csak súgd hogy megértesz

hétfő van és eszem a pénteken jár
négyes-hatos ütemben lüktet belül száz kerék
hogy elmosódott már az összes határ
köztünk és csak üvöltenék