Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

TÖMEGVERS, 2013. MÁJUS 17.


hosszú holdhónapok
játszó jégvirágok
nyúlós nappalok után
éles éjszakákon
álmatlan árnyak között
tűnő szövetségek
kísértetektől lopott
lusta ékességek
belsejükben bomló
halvány színek úsznak
bosszúsak de csókomtól
ők is felvidulnak
múlnak miként hasztalan hitek
elszakadt a köldökzsinór
nem közvetít ideg
elpattant a húr
hisz az ember tervez
mégis az Isten azúr
tenger partján forró teát szürcsöl
kér de nem parancsol
nem pofázik mennyországról
sarkkörön termő narancsról
pusztán élvezi a frissítő napszelet
nekem csak ennyi jutott
s ez is csupán
köztetek

ellen tétek
ellen pontozás
közhírré tétetik
a központozás
legalább annyira kell
mint számításból faragni
öncélú ostoba zsarátnok rímeket
de én nem csinálok mocskos munkával
édes nőstényekből rusnya hímeket
bennem a lélek tombol
benned az évek sírnak
tömegversekből
tömegsírnak
bennem a lélek a lámpás
mely utat mutat kutat ás
bennem tágul az űr
és eljő a napfogyatkozás