TETSZHALOTT, 2015. NOVEMBER 6.
a boldogság párolog
s vele együtt illan el a remény
semmi de semmi
sem volt még az enyém
úgy igazán
mind itt feszül most
arcomnak bús sóhajú grimaszán
a ráncok szakadékának mélyén
egy gyermek még él
és élni akar bár tetszhalott
kérned sem kell
egy napon
úgy is meghalok