Szórakozz csak

Szórakozz csak!
Neked néhány sor,
mi nekem az egész életem,
és elsodor a parttól
egyre messzebb
a szilánkosra tört értelem
hasadt vitorlájának tetején
a lélek még gyanakvón előre,
majd lefelé tekint
a merülő hajóra,
a zubogó vízre,
és féli, hogy hullámzik odakint
feléje minden irányból
a partra vetett párta,
mégis gyertyafényként óvja
szabadságát
a függetlenség rabigája,
nem dől sem jobbra, sem balra,
nem hajol nem létező magasságok előtt,
nem retten, nem szajha,
legyint a korlátoltság ledőlt
lobogójának lángoló fényénél,
majd hirtelen felfelé tekint,
a megnyíló felhőkre,
a dörgő mennyboltra,
és hiszi, hogy villám szórt odakint
ihletet a tornyosuló tájra,
de csak reméli,
hogy halála lesz
életének szabadsága.
Te! Szórakozz csak...