SZOMJAS ÉS REST, 2014. AUGUSZTUS 29.

levendula- és búzaföldek
kupája mellé egy korsóval töltök
kilenc deci fehér és egy deci szóda mellé
tíz decimhez habzó dallamokat költök

agyagok és üvegek
fák és porcelánok
tejfehér vonalain barna ujjaim
mint emberen az orángutánok

ma éjjel a sárgáig iszom magam
sírásók nélkül is a legmélyebbre jutok
hősiesen de hiún harsog szent szavam
bánatos nótákat zengve kopott klasszikusok
üldözik míg magába kucorodik az est
árnyékom mellé én esek le térdre
hisz a borra szomjas a sörre rest
sosem voltam

tanítottak
nem tanultam
megütöttek megköszöntem
időm igézve tűnt fölöttem
szerettek
és nem szerettem
- vázam van már itt helyettem -
gyűlöltek
s én haragudtam
innék még
de rég meguntam