Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

SZÓLÓ, 2017. MÁRCIUS 19.


ne kapkodj ne vágj fel
megfontoltan előre nézz
egy tiszta fogás
a láb jár-kel
hogy az éden és az otthon összevész
most ne érdekeljen megvár mind
akassz egyet lélegezz
a nap ráhint
válladra hogy érezd
az ízét és a súlyát ha feltámad a szél
minden izmod arany
minden idegszálad acél

ne járjon máson az eszed
én sem gondolok rád
túl meredek ez az egész
elöl mászok
elhagytam rég selymes lombkoronád
bár illatát érzem így is becéz
hogy ismerem tested minden mozdulatát
e kőbe és jégbe zárt világ
titkos arculatát

a levegő ritkul
hiányzol hiányzik
hogy erre sosincs nitt
ilyen a szóló
csak egy hiba és annyi csitt!
ne fogj vissza
itt ajándék az élet
hogy előbb vagy utóbb de megtalálom
magamban a békességet
és téged hogy átöleljelek
éhes felhők köröznek fölöttem
és bőrömön feltűnnek az első vízjelek