SZÍVEMIG ÉRSZ, AMÍG ÉLEK, 2017. MÁRCIUS 2. (REAKCIÓ P.PÁLFFY JULIANNA AZONOS CÍMŰ VERSÉRE)

pattog a csend és roppan
a láng
a kályha mögött
szikráznak a rétek

kattog a szem és koppan
a száj
az asztalon a múlt szitál
és szívemig érsz míg élek
süt az a kéz átmelegít
de soha meg nem éget
zöldre festi a lélek udvarát
a fény egy percnyi békességet
súg mögülem míg kaptatok tovább
hegyre föl és völgybe le

földön-égen ugyanaz a képlet:
már a halált is szeretem még
nyakamon az ég kötele

székem lassan lábam sem éri
kitől lelkem kaptam azt is visszakéri
és holnap nem tudlak összerakni
mégis őrzöm azt a képet
már nem fáj ha a múlt szitál
mert szívemig érsz amíg élek