SZERETŐ TEMETŐ, 2014. AUGUSZTUS 25.

levendula- és búzaföldek
simulnak hozzám ameddig ellát e szem
lelkem didergő darabokra szakad
és tébolyult keringőket táncoltat velem
eszem buja bálokat ül és torz torokat tart
néha sosem volt szerelmünk élteti
máskor a mitikus múzsát
aki a velőmbe mart

néha magát ostorozza
és saját keresztjére feszíti meghurcolt Jézusát
és vannak napok
amelyeken eleven testét balzsamozza
< mirhás kövek közzé temetve cédrusát

néha aprópénzként szórja szitkait
és szajhának nevez minden egyes nőt
de az éjjelekre egy bókot mindig megtart
hű szolgaként szerető temetőt