Szabadulni vágyom, 2003.

sötét van
mély
szinte belém hasít
az éj nesztelen
zúdul visszhangja a csöndnek
villódzó szempárok némán fel-feltűnnek

sötét van
mély
fogaim alatt érzem
a gyászt
gyógyulna lelkem fátyolodban fürödve
elmosod eleven örömeim zászlaját

sötét van
mély
én most is melletted állok
húsz éve már annak a percnek
mikor karjaidban tartva gyermekként játszok

sötét van
mély
fázom itt rideg
rögök között borongok
bénultan emlékeink fölött
eltaszít a fény

sötét van
mély
magányosan pihensz
nyugalomban nem zaklat
zaja a létnek csak
csillogsz társaiddal egy halomban

sötét van
mély
de most már indulnom kell
szabadulni vágyok
szerelembe esni
lényemben lángol a Jel