PÉNTEKTIZENHÁROM, 2015. MÁRCIUS 13.

Babonás fénykörödbe olvad a táj:
Fekete macskaköves utakon
Károgó varjak csőrében félhomály,
És pocsolyákban jövőd kutatod,

Orcád hullámzó színek kavalkádja,
Visító kerekek bősz dudája
Tapaszt a falra, hisz így imádja
Minden péntek tizenharmadikája

Szépséged, amely holnapra újra lesz,
Ám most halvány fátyla még a magad
Annak a szentségnek, amit a ma tesz
Veled, s amire gerjeszt a harag.

Ne gondolkodj, csak haladj rajta át!
Egy napot még várhat ez a világ...

Türelmesen.