ÖSSZEKÖTÖTT CSÖNDEK, 2017. ÁPRILIS 22.

összekötött csöndek között
szép körök és szélfútta álmok
sors-kátyúk amelyeket betömött
e lélek ez egy más szív
más ritmus
már nem akadály ok
az ajkamon ringó fény a levegőben
hogy aki fel nem készül
felelőtlen mert messze még a vége
mondd hogy talpamtól e föld vörös
szememben az ég kék-e
ahogy kanyarodik és pulzál az út felettem
hogy állok még (saját lábon)
nemcsak elestem

nem menekülök csak futok
mint kanca és mén után a csikó
mindegy hogy sivatag vagy
szurok
rám feszül a trikó és fojt
a gondolat ha zuhanok
hogy jönnek még olyan futamok
ahol egyedül indulok el
hogy te vagy a láz
s én a kalomel

tanulnék tőled hallgatnék
rád mit mondasz hogy érzel
halhatnék de túlélni teremtett Isten
beszélni a leghidegebb érccel
megfürdetni mint egy zuhatag
öblítő illatú érzéseken
ázott ruhaszag
és sors-kátyúk melyeket egy ékszer betömött
gyors körök és szél tépte álmok
összetörött csöndek között