ÖRÖM/ÓDA, 2014. SZEPTEMBER 2.

levendula- és búzaföldek
naplementék és napfelkelték
köröttük széles zsaluziák a fenyvesek
bárányaink a hegyekre ejtették
sóhajt a tó
összekent tekintete felett
álmos lelke lebeg
könny csillan szemöldökén
talán
egy harangszó lehet
okozója

valahogy arra járok álmaimban is
azóta

a féktárcsák súrlódása
ahogy mozdul a kerék
a számok változása az órán
miként izzik a vezeték
a fák bús hajladozása
ahogy a levelek hullnak
a fióka ijedt pislogása fészkében
amikor alatta a munkások földet túrnak
ahogy a haj a lány orcájához ér
a papírok dúdolása ujjaim alatt
és minden él
amely belőlem hasít ki egy darabot
csak reád emlékeztet

leírott szavak és el sem követett tettek