Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

NÁSZAJÁNDÉK, 2017. MÁRCIUS 20.


te gyönyörű múzsa
ismerős még e pár vonás?
ez az apró ember
hogy az az állomás
te voltál és tőled összetörve mentem
tovább kívül-belül tönkretetten

sokat láttál sokat láttam
beborít még az a hatalmas árnyék
kettőnk közül már csak
neked kéne lenned!
hogy ez a perc amikor hozzád szólok
a nászajándék
tőled nekem
hogy hamarosan érezni fogod
újra a lélegzetem

régóta készülök már
habár testem meggyűrték az évek
lelkem gigász lett és különjár
mint hamvas bőrödön a srácok
olajképek
akvarellek
hogy hiába kerültelek folyton arra mennek
lábaim ahol trónod áll
látod előtted térdelek és imádkozom
szürkébe csap át a szakáll
vigyázni fogom ami maradt
közös időnk
már jól tudom hol a határ
tán tizenkilenc ujj is elvisz addig
amíg küzd az egyikőnk