MONDD AZT, HOGY SZÉP!

Milyen a nyár ott?...
Mondd azt!... Mondd azt, kérlek, hogy szép!...
itt dühödt felhők támadnak a Bükknek,
s önmagam úszok a fényes tó felszínén
süvöltő szelek hajlítják lombok törzseit
nagy recsegéssel, ropogással nyögnek fel az ágak,
kései órákon az elnyomott álmaim folyton visszajárnak,
itt gyógyszerek sem oldják az izmok görcseit.

Milyen a nyár ott?...
Mondd azt!... Mondd, könyörgöm, hogy szép!...
itt szomjas árnyak rohannak az éjnek,
s egymagam alszom el szívünk zöld kövén,
hideg esőcseppek záporoznak alá
vad száguldással oldják szent humuszát a földnek,
s mennydörgő robajjal házaink - egymás után egymásra dőlnek,
itt minden ostoba, ártó, csúf halál.

Milyen a nyár ott?...
Mondd azt!... Mondd azt, kérlek, hogy szép!...
a gyermekek felnőnek szépen sorjában,
de az egyenes derék a gazsággal keveset ér,
s felnőttként belefásulnak az örök igazságba,
hogy nincs joguk, és nincs jog, mely számukra oltalmat ad,
ha érző lélekkel értő elmével nem halad
majd halad erővel, harccal, mert nem szabad
kirabolni a segítőt, ki önzetlen másoknak hatalmat ad.

Milyen a nyár ott?...
Mondd meg!... Mondd meg, ott máshogy szép!...
itt dühödt felhők fordulnak a Bükknek,
s önmagam ázok a fodros tó felszínén
szívtelen szelek görbítik lombok törzseit
nagy recsegéssel, ropogással törnek meg az ágak,
kései órákon a lázadó álmaim folyton visszajárnak,
itt gyógyszerek sem oldják a lélek görcseit.