MINDENT BETÖLT

a lét lapos
meredek peremén
lebegve merülünk
te meg én

köröttünk
több Nap forog
tótágast jár az állandó idő
keringnek kolosszus illatok
és érzéseket elhintő
édes szelek szállnak
merre ellát a lélek

itt nem gyötörnek álmok
és nem kínoznak lények
nem merülök
jeltelen lebegek

itt nem riaszt fájdalom
harmonikusan remegek
míg hozzám nem érsz

nincs többé test
s mit annak vélsz
csupán csuhája az anyagnak
amely mindent betölt