VALAKI MEGLOPOTT, 2015. JÚNIUS 20.

Mozdulatlan,
És aggasztóan néma.
Talán a tegnap teteme
A holnap martaléka...

Maradok maradék a mában.
Nem tervezek, de elveszek,
És szellemem oltom a félhomályban
Két ujjbegy közzé bújva
Értéktelen MértÉkek vajúdnak
Kék ajkakon egy lebujban.

Trágár és mocskos a semmi,
Az idő térdre rogy
Megpróbál még menni,
Az emlékeket már törli egy rongy,
És önmagam akarok lenni
Csak úgy,
Hisz megszokott...

Kívül teli, belül üres;
Valaki meglopott.