Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

MA SEM MÁS, 2016. NOVEMBER 27.


a nagy fekete vászon
ma sem más
felettem
barcogó bolygók és kauzalitás
tágas terekben titkok
láthatatlan tömeg
galaxisok és fajok
aprócska mérföldkövek

itt egymás hátán egymást ölelik
a csupasz parkok
partjukon magam fogom
a saját kezem
alatt a dal haldoklik
hazafelé tartok
a roppanó gyepen
oly idegen itt minden
egyedül
a sötét ismerős
és ez a csend
nélküled
bevallom most hideglelős

még mindig dühös vagyok

az Ördög elvett
tőlem
mindent
cserébe Isten életben hagyott
miért ne gyűlölhetném hát
mind a kettőt
hogy birtokolhatott

a halhatatlanság átok
álmok nélküli időtlen várakozás
egy ég-darab felvillant néhanap
egy darabot belőled
évmilliók után
idebenn csupán benyomás maradt

valami érzés
hordják-viszik szájukon szüntelen szelek
de sosem jönnek már olyan hőségek és fagyok
tudom
hogy megijesszenek