MARADJ, 2015. MÁRCIUS 1.

Madarak tárják így tollaik szét
Nyárközeledtén fák lombot hajtanak,
Igék, melyeket annyi titkunk emészt,
Amikor rám sóhajtod a hajad

Egy lepel lehull, s egy hang útra kel,
Meztelen válladról a fény leperdül,
És a Kelet túl korán megénekel,
Míg kinn az éjszaka lassan lendül.

Csupa erőszak, ábránd, tévedés,
Annyi báj hömpölyög az utcakövön,
Milliók szemében szédült révedés,
Ezernyi isten egyetlen tövön.

Csak te maradj tiszta, maradj, ahol vagy!
Az árnyék melletted soha el nem hagy.

Holtomiglan.