LENYELJÜK MÉG, 2016. MÁJUS 15.

ami történt megtörtént
még mit nem
dehogy bánom
a bort egyre csak töltöm
hiába
van az ujjad a poháron
ezt mindketten lenyeljük még
hogy a szerelmes szív nem
csupán kék-lánggal ég
de ledobja bőréről színeinek javát
haját hullajtja a napsütésben
megáldja megfeszíti majd feloldja önmagát
arcodat látván a víz tükrében
pokoli hangján mormogja
ezt mindketten lenyeljük még
az ég beszűkült
a tér egyetlen ágy
egy fekete lepedőn valami vágy
és idebenn összeolvad összeér
az öröm és a bánat
néhány elejtett szóban
megtalállak
a sarokba dobott ingen
szemétbe dobott sorokban
a széttört régi bakelitben
egy üvöltő torokban
ezt mindketten lenyeljük még
hiába
van az ujjad a poháron
a bort egyre töltöm én
dehogy bánom
még mit nem
csak én igaznak hittem