Lelkek temetője, 2006.

Hitetlen hétköznapok
Elhagyatott órák,
Képtelen képeket
Vetít elmém, szór ránk
Bársonyba bújt bájokat,
Könnyes könnyű bálokat,
S benne búvó fényeket,
Újra látlak: éltetlek.

Hitetlen hétköznapok,
Elodázott ódák,
És tovább szól szívem
Csókra éhes nóták
Nekünk zengnek szerelmet,
Szellemed, szép szerelmed
Szelíden festi az égre,
Nézlek, nézlek: mivégre?

Hitetlen hétköznapok
Eltemetett emlékben,
Sírok között sétálok
A lelkek temetőjében,
Hol millió elvetélt elme
Magával teljesre telve
Hosszú, halott csókot int
Egymásnak, és rám egy sem tekint.

Hitetlen hétköznapok
A remény romjain,
Át az álmokon, túl az életen,
Tovább a mélybe, le, egyenesen
Az érzések tornyain
Törik meg mennydörgő hangom:
"Hallom még a régi dalt,
S még most is magaménak vallom!".