LÉLEK-EVOLÚCIÓ, 2017. AUGUSZTUS 21.

még egy utolsó
nagy lélegzet
tagjaimon a vas
már egyre szorosabbra zár
hogy fagyott lelkem most
recsegő robajjal kiönti velejét
és feladásra vált minden
eddigi elv és szabály
hogyha rezzensz moccanok
az ösztönnél is több vagy
hangok és fények
ősi árapály

haladunk fölfelé
egy kötélen egymást
húzva-vonva
hiába a tudat hogy ott vagy
mögöttem hátra- hátranézek így
egy élet sebeitől összenyomva
mint csákány alatt a jég
a férfi érted kiált
hogy ajkam mégis merev
a vágytól
orcám csapzott és zilált

percek órák sóhajok
a csúcson emléket állít
neked fogaim között a hó
hogy szentül hiszem rád ha nézek
amit érzek mindenható bizsergés
isteni szikra ha válladra hull
lélek-evolúció szeretet-vallás
emberek közt társtalanul