LEHUNYT SZEMMEL, 2018. JÚNIUS 24.

legszebb szavaim soroltam
az éjjel és
elsuttogtam a neved
valahol az otthon és isten között
jöttél a számra bár
meglehet hogy tévedek

talán
a béke és a boldogság szárnyai alá
bújtál vagy beszorultál a tenyereim
és az arcom közötti énüres térbe
ahogy remegő lábaim alatt
megnyílt a föld és belezuhantam
egy fényes ölelésbe

hogy a nap ragyogott vagy te
ne kérdezd
csak az tudja aki látott minket
hogy ugyanaz-e a kettő
azt hiszem
megigazítottam egy tincset
lehunyt szemmel

mert láttam már sok csodát
de nem találkoztam
eddig
ennél szebbel