LEHET SZÉP?

Suttogd fülembe fagyott ábrándjaink,
tépett hitünkkel tápláld lelkemet,
hazudd, hogy holnapunk szebb nem lehet,
s hogy valóra válnak veszett álmaink.
Mint kisfiú fejét simogasd lágyan
ökölbe szorított durva kézzel,
s megrontott korunk hasából nézz fel
vérben csurgó abortusz maradványban.
Hazudd, hogy egyszer-végül talpra állunk,
élni fog tudni mind, aki szegény,
megbékül magával, kiben nincs erény,
egymásra nézve nem rántjuk meg vállunk.
Súgd, hogy nem vagyok karikatúra,
s amiben élek az nem diktatúra.