Ledőlt falak előtt, 2004.

elfogyott a tinta
megkopott a papír
fájnak fáradt ujjaim
így nehézkes a rím

bénult most az elme
elsüllyedt a világ
megszűnt mára létezni
elillant fátyolán

zsibbadt már lényem
csak araszol a gondolat
mint megfáradt üstökös
nem hallom önmagam

hiába haltam
hogy éljek
hiszek hitetlenül
benned új érintések érnek
végtelen illatok szállnak
újra látok az éjben
lábaim ledőlt falak előtt állnak