LEBEGÉS

Súlyos szavak szálldogálnak
szédült szájakból szerteszét
szemérmetlen szem rebben és
pilla porlaszt szenvedést
szül gondolatom gondterhelten
lágy szívemnek szent hegyén,
s kemény percek pattognak el
pimasz pórusaim szövetén
szúr belém búsan bődült kéjjel
egész éjjel, csapzott méllyel
mételyező magzatoknak
munkálkodó kis keze,
álmodom, hogy létezem,
és létezések vad nesze
szül késő órán ily dallamot,
mit nem rikolt el sötét holló,
nem kopog el fakopács,
de mi lehet ez, hogyha nem dal,
hogyha meghal(l), látomás.