KÖZELEBB, 2017. MÁRCIUS 21.

ne bízd el magad
ha sokat gondolok rád
hogy fejemben felém fújják
aromád a tervek
egy lépés és közelebb vagyok hozzád
hogy egymásba fűzik magunk
a felgyülemlő percek
fénylő távolokkal
több lettem veled
egy örvénylő állapottal
időről-időre megtalállak
s megtartottalak az egyetlen talánynak

nem bánt hogy nem mozdulsz
érzem változol
szeretek menni érted értünk
látni hogy aki szeret mind kivándorol
akkor is ha hazamegy
hogy úgy vagy a részem
mint húsomnak az anyajegy
és azok a hegek régről
hogy semmi sem hiányzik már nekem
arról a kristálytiszta égről

nem szerettél eleget
nem szerettelek eléggé
hogy sosem bírtam az átmeneteket
az áthajlásokból mesékké váló faladat
hogy őrzöm még
minden ki nem mondott szavadat

és jól tudom a nagy halált
csak egyszer játszhatom el
de ne félj te ott maradsz
és folytathatod akárkivel