KÖNNYŰ NAP, 2017. DECEMBER 3.

friss és feltépett sebektől véresen
imbolygok át az életen
búj-búj tejfehér ág
dermedt levelecske
ez egy halálosan könnyű nap
hogy semmi se fáj
a szél is csak szelecske
a fény csupán tompa kalapács
ahogy a fejre lesújt
nekem már nincs egyetlen jó tanács
sem árnyékom
belebújt a kétszínű tájba
talán sose voltam
vagy eltűnök nemsokára

elolvadok majd a kikelettel
színekbe szórom szívem porát
hogy maradok tisztelettel
örök hódolód de én de most
már nem bírom tovább
elpárolgok és illat leszek
táskás tekintetek
nehéz neszek
hogy nem tudsz megnyugtatni
ha nem akarsz
így
nem vagyok többre képes
ha ma van is hatalmad fölöttem
holnap már gyengébb
vagy
véges

hogy engem nem köt ide semmi
se tér se idő
senki sem vesz számba
fel nem sorol
ez egy halálosan könnyű nap
csak kimerítő