KIMONDATLAN SZAVAK, 2016. MÁJUS 11.

gondoltam
bírom még és holnap
úgyis feltápászkodik a nap
félretesszük majd
mi egymásnak feszült
egyszer a paplan alatt
súgtam már
és hideg volt az ölelésem
hiába érzelmekben gazdag
a lelkem számodra szegény
és nem segít azon a kevésen
mi lettél ki vagy
adni nem tudtál
de kimarkoltad a jövőm egy részét
amely most magadra hagy

tudod
a folyó halad rendületlen
meg sohasem áll
néhol átsétálsz rajta
máshol egy híd is kevés
elönt elborít nem hezitál
nem kérdezi modorosan szeretnéd e
(kár a könnyekért) fröccsen a víz
mindent visz
és végül elér a tengerébe

telnek a hetek a havak
néha még görcsbe rándul a táj
idáig hoztak a kimondatlan szavak
a lélek földre rogy
és elkékül a száj