KIKELET

Napsugárba mártom mosolygós csendem,
Kis, keleti álmok ölelnek át,
Kerekek csaholgatnak rendezetten,
S lámpák követik lépteim nyomát.

Kopott padok melegítik hűlt helyem,
Soha tűnt csókok kacsintanak rám,
Zajong és zsibong sokat látott fejem,
Egyszer, valaki - talán - rendszert vált.

Tán' a hűség lesz a legnagyobb adó,
És büszkeséget terem a munka,
Őszintén adnak mindent, mi adható;
Túlélésünk legfőbb rutinunk ma.

Kikeleti álmok ölelnek át,
Szorosan húznak új évszakba már.

Izgatottan.