KEZEK NÉLKÜL, 2017. MÁRCIUS 11.
jól tudom... jön még
tavasz hogy helyezkednek köztünk
homályos és széles napok
vetetlen ágyamon lassú árnyak
másznak és csupán lábak
mind a végtagok
talán kezek nélkül
nem tudsz megölelni
de derekam még átkulcsolhatod
hogy soraim a homokba írva
könnyebb lesz fölkelni amikor a dolgok
menetét megváltoztatod végleg
és nem foglalják tenyered többé
hétköznapi vétkek
mert nem lesz elkapott tekintet sem
elharapott szavak
hátamra hímzett hamvas átkok
amelyeket éreznek a falak
és nem választ szét semmi némaság
ha csendes lesz az éjjel
úgy robbannak sejtjeid széjjel
hogy közben megmarad a tisztaság
és hő lesz mindened és pára
a régi öregek feküdtek így
a szénára
talán kezek nélkül
félve vagy ifjúkori hévből
talán így lettem én is lángokból
és mézből vászondarabok között
mert cseléd mind aki a szívnek nem parancsol
majd hagyja hogy ember válassza szét
amit a szerelem összekötött
egy tavaszban majd
tárt karokkal jössz felém és úgy
fogadlak mintha...
nyílna még nyár Isten köldökén
és csak a tiéd lenne a hinta
hogy tudsz kapaszkodni és bírlak lökni
ha nem jönnél ez csak fohász
hisz kezek nélkül is lehet
könyörögni