Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

KEZEK NÉLKÜL, 2017. MÁRCIUS 11.


jól tudom... jön még
tavasz hogy helyezkednek köztünk
homályos és széles napok
vetetlen ágyamon lassú árnyak
másznak és csupán lábak
mind a végtagok

talán kezek nélkül
nem tudsz megölelni
de derekam még átkulcsolhatod
hogy soraim a homokba írva
könnyebb lesz fölkelni amikor a dolgok
menetét megváltoztatod végleg
és nem foglalják tenyered többé
hétköznapi vétkek

mert nem lesz elkapott tekintet sem
elharapott szavak
hátamra hímzett hamvas átkok
amelyeket éreznek a falak
és nem választ szét semmi némaság
ha csendes lesz az éjjel
úgy robbannak sejtjeid széjjel
hogy közben megmarad a tisztaság
és hő lesz mindened és pára
a régi öregek feküdtek így
a szénára

talán kezek nélkül
félve vagy ifjúkori hévből
talán így lettem én is lángokból
és mézből vászondarabok között
mert cseléd mind aki a szívnek nem parancsol
majd hagyja hogy ember válassza szét
amit a szerelem összekötött

egy tavaszban majd
tárt karokkal jössz felém és úgy
fogadlak mintha...
nyílna még nyár Isten köldökén
és csak a tiéd lenne a hinta
hogy tudsz kapaszkodni és bírlak lökni
ha nem jönnél ez csak fohász
hisz kezek nélkül is lehet
könyörögni