Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

KÉT LÉPÉS, 2016. NOVEMBER 1.


a vitorlavirágok még dagadnak
a széltől feszülnek
lelkemnek kabát-meleg imák

jégvirágok alatt
kobaltkék a Menny és arany a Föld és
időtlen-szürke a kispolgáriság

születünk szeretünk temetünk temetnek

mégis
sokaknak két lépés
az élet

gyertyát ha gyújtok
beleremegnek
a sokra tartott semmiségek
a semmibe vett javak

boldog vagyok (ma is)
hogy élek hogy maradtak még
ajkaimon szavak
kimondani köszönöm kérem

álmosan kinyújtózik egy napsugár
a rakparton
nagyot ásít egy pad
a Duna csapzott bűvkörében
sosem volt ilyen
csodás az ősz
és idebenn valami forró és édes érzés
tekergőz

[jó lenne már e vagy egy másik
világon belül vagy kívül
szeretni valakit aki szerethet

vagy lennék újra gyermek vagy Isten
vagy a férfi aki teremthet]