KÉT LÉPÉS, 2016. NOVEMBER 1.
a vitorlavirágok még dagadnak
a széltől feszülnek
lelkemnek kabát-meleg imák
jégvirágok alatt
kobaltkék a Menny és arany a Föld és
időtlen-szürke a kispolgáriság
születünk szeretünk temetünk temetnek
mégis
sokaknak két lépés
az élet
gyertyát ha gyújtok
beleremegnek
a sokra tartott semmiségek
a semmibe vett javak
boldog vagyok (ma is)
hogy élek hogy maradtak még
ajkaimon szavak
kimondani köszönöm kérem
álmosan kinyújtózik egy napsugár
a rakparton
nagyot ásít egy pad
a Duna csapzott bűvkörében
sosem volt ilyen
csodás az ősz
és idebenn valami forró és édes érzés
tekergőz
[jó lenne már e vagy egy másik
világon belül vagy kívül
szeretni valakit aki szerethet
vagy lennék újra gyermek vagy Isten
vagy a férfi aki teremthet]