KANONKÁNTÁLÁS

Kiáltsátok kánonban,
játszotok velem,
hogy ott csaltok meg,
ahol csak tudtok,
dugtok pokolba mennyei helyen,
hol édesnek érzem a mérget,
és gyönyörűnek látom a halált,
hol pillangónak vélem a férget,
és golgota illatúnak találom az áfonyát.

Kiáltsátok kánonban,
mindent tudtok már,
mind ismeritek
az ismeretlent,
és köveket dobáltok majd reám,
míg kopott képeken kegyetlent
vezérnek magasztaltok és úrnak,
gyermekcipőtökből az egyetlent
hamisnak nevezitek és nekivágtok az útnak.

Kiáltsátok kánonban,
hazudtok nekem,
és úgy vertek át,
ahogy csak tudtok,
hulltok kráterbe hasadt szívemen,
hol szitokként szórom az imát,
és átokként adok fel kenetet,
hol szerelemnek nézek egy pinát,
és villámcsapásokként hasít belém a szeretet.