INFRADIÁN RITMUSOK, 2013. MÁRCIUS 11.
kalapácsként kopog a nyughatatlan idő
türelmetlenül fölöttem
köröttem kitárt karokkal körökben
újkori infradián ritmusok lengnek
örömben egyre rövidül
ami még hátravan
és hosszú agóniába esnek
poros perceim ódon órákká nyúlnak
a hajdani cirkadián rigmusok
fülüket bedugva megsüketülve
megvakulnak
megvadulnak
amíg fogságban tart a test
csontok között szabadságra várva
de már látom a hullámzó mezőket
és érzem a harmatos szelek illatát
egy üveggömbbe zárva