HINNI JOBB, 2017. ÁPRILIS 18.

faltól-falig rabság
végig-hosszig változók
logikák és ritmusok
hogy a halhatatlanság
kiátkozó különös szeánsz
a szürrealitás peremén
rapszodikus reneszánsz
hogy független-függő a lét
lázas titkaim tenyerén
ha mindenkitől távol a világ
tetején meghallgatná Isten a szavam
ott lennék ahol a béke
ahol minden odavan
és semmi sem számít

csábít a lánc a kötél vonz
a drót mögötti tér elámít és tágít
idebenn már moccanni sem bírok
birokra megy torkomon a hatás-ellenhatás
miközben tömött karaktereket írok
a tél kigyúl ajkamon és cinkosan
rám kacsint a nap
hinni jobb hogy élek
hogy lassan a nyár jön
míg a halálnál nincsen biztosabb

és barna szemekbe veszve
jól tudom hol rontottam el
hogy minket nem tart össze semmi
eszme már felszínes még
ha csak úgy lelkendezel
rég de nincs mögötte álom
kétszakasznyi távolságunk tartom
két érzés között akasztok át
mindenáron