HIÁBA, LÁTJUK, 2014. AUGUSZTUS 26.

levendula- és búzaföldek
együtt fekszenek
de sohasem egymás mellett
a pirkadatot is egyszerre csodálják
csíkba font tekintettel
ám az utolsó földi lehelet
külön-külön száll rájuk

kezek és gépek terelnek
hiába látjuk
ugyanazt a boltozatot ugyanúgy

ugyanakkor
lobogva rebbenti gyanúm
hogy idétlen időnk egyre fogy
oly gyorsan illan el a megismételhető
magunk tervezném képzeteken merengve
csak azt tudnám hogy
lehetne felépíthető
így a jelen