Hangod hallom, 1996.

Hiába.
Hangod hallom,
Ha szél simogatja lágyan fák lehulló levelét,
Amikor táncuk járják kacagva az utcák tündöklő tengerén.

És téged köszönt és űz el,
Búcsúztat álmomból a napsugár,
Amely elönti elhagyatott szobám rejtekét
Átjutva a sohasem volt fátyolán.

Illatod érzem szüntelen,
Ha megnyílik a rózsák reszkető palotája
Érzékeimmel játszva az elmúlt örökkévalóságba...