HA MÉG TART

egymás után lopódznak lassan
új esztendőkkel régi álmok
elejtett könnyes keszkenők
harmatkönnyű szivárványok
tavaszra gyűlnek kockás takarók
fölöttük frakkos urak fürtös virágágyon
orgona illatba bújnak mézízű hölgyek
örömittas méhek döngicsélnek
és vágyom
mit férfi vágyhat
hogy teremjen babér a küzdelmeken
kemény munkák után jusson jó bor
a kóbor gyarló üzelmeken
álljon őrt a lelkiismeret maga
a remény legyen erény
váljon arannyá a tett
az erős legyen szerény
és bocsáttassák be kinek azt kéri szava

s ha még tart a tél

hozzon hát havat
maradjon fagyos minden egyes lélek
de legyen vak és süket
ha nem érzi a magasságokat