HAJNALI IMA, 2016. NOVEMBER 18.

az ember kiváltsága
hogy sorsot magának választ és a férfié
ha végigmegy az úton

számára Isten akarata annyi
hogy kétségek idején durván belerúgjon
ha nem szeg törvényt
nem bánt mást
a tett
halála hozza hátán
a kiábrándulást

bronzba borult csúcsok és ordító ormok
várnak még
a vas alatt szikra szökken szárba
süvít a lélek feszít
fordul a fény fordít
bele a néma látóhatárba

víz és kenyér és egy
hálózsáknyi melegség még épp elég
ma éjjel
egy szempár alján
láng lobban és rám roppan
egy gerinc egy derék

hajnali pantomim
főhajtás térdelés nélkül
jön aminek jönnie kell
ámen

nem állok elébe
a sorsnak ha kékül
a száj ciklámen
színű ritmust ad a szív

mindig csak előre
még egy lépés
a világ peremén
a béke oly attraktív