Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

OTT! FOLYTATOM..., 2013. JÚLIUS 23..


Ott folytatom,
ahol éppen abbahagytam:
lángokban ritkuló
rőt tekintetekben,
kemény kézfogással edzett öntudatban,
hangzatos szavakban
savakban gazdagon,
harmatos havakban
salakban altatom
ösztöneimet,
hiszen még mindig élek,
az idő majdan velem együtt porlad el,
de a stigmák mindaddig torzómon égnek.

Ritkuló szívem dühödt dübörgésében
dacolva dorombol ringató ritmusom,
falom a napot,
és elnyelem az éjjelt
a csillagok fényével arcomon
oson
bozontos bozonban búslakodva a csönd,
bennem még a teremtés ereje izzik,
és dús dallamokban cinkosan csöng tova,
ahol éppen abbahagytam.