FÉNY NÉLKÜL, 2017. JÚLIUS 26.

a sötétség csak akkor félelmetes
ha nem tudod mi vár rád
fény nélkül

ha egy színekkel teli világ nevelt fel
a kikopott és megfakult tér
tűnhet retrónak
ám az emlékkép csupán repró
nem ugyanaz

hogyha az utolsó szín is elszökött
és szürke-skálán szunnyad le a nap
amikor monokróm minden álmod
a ma árnyékai
meghozzák a sötétséget

***

de addig én
új táblákra új tanokat vések
hogy már most is
lehunyt szemmel járom az utat
időtlen
szilárd talajra lépek
dallammá csihol minden
mozdulat
hogy az utolsó éj úgy fog ragyogni
miként egy gyémánt
elmémen zsák lelkemen fémpánt

és mégis szelíden várom
azt az éjt
mert fény nélkül is lehet élni
ha ragyogsz legbelül
hogy legalább lesz mit elmesélni
amikor a sötétség
utolsó hulláma is elül